anyanapló

A gyerekvállalás és a karrier fogalma a magyar valóságban sajnos nehezen hozható közös nevezőre, így a legtöbb esetben roppantul érdemes megfontolni, hogy a munkáltatót mikor avatjuk be a legféltettebb titkunkba.

Ha engem kérdeztek, az első 12 hetet tartsátok nagy becsben és ne engedjétek, hogy illetéktelenek akarva, vagy akaratlanul belerongyoljanak ebbe a szép időszakba. Sajnos egy munkahely sem tökéletes, és ha nagyon keressük, mindenhol találunk egy irigyest, vagy netán rosszakarót. Tovább cifrázva pedig, ha az adott cégnél ráadásul nőuralom van, akkor az még inkább kiélezetté teszi a helyzet. Tényleg nagyon igyekszem megérteni, miért van a nők között ekkora háború a karrier-házasság-gyerek fronton, de asszem én túl naiv vagyok ahhoz, hogy ezt teljességében felfogjam.

(tovább…)

Aki viszont nem teljes menetfelszereléssel és berendezett gyerekszobával várja a pozitív tesztet, annak alaposan fejre fog állni az élete. Minden elismerésem a rutinos, nyugodt és tapasztalt anyukáké, de tény, hogy az első gyerekes versenyzőknél nagyobb arányban fordul elő a parafaktor. Az elején persze ez inkább csak filozofálgatás a világról: bármilyen mélyen rettegünk az élet nagy mumusaitól, ebben az időszakban még a legsötétebb szoba ablakán is besüt a nap. Bevallom, egy ideje én is a négy fal között gubbasztottam, utáltam mindent és mindenkit, bárhogyan kapálóztam, semmi sem akart sikerülni. Aztán közelről szembesültem az anyaság fogalmával és a dolgok elkezdtek csak úgy maguktól működni. Tudtam merre van az előre és mit kell tennem az elkövetkezendő szűk kilenc hónapban. Persze, ne higgye senki, hogy zökkenőmentes volt a kismama üzemmódba való átállás, hazudnék, ha azt írnám, hogy az anyai képességeimet illetően sosem voltak és nem is maradtak bennem kétségek. Aki azt hiszi magáról, hogy felkészült, az kamuzik!

(tovább…)

Hol kezdjem? Mindig az első lépés a legnehezebb.

Őszintén szeretnék írni, a valóságból meríteni és azt kendőzetlenül elétek tárni.
Voltak alaposan elcseszett húzásaim, közel sem vagyok tökéletes, mégis két lábbal állok a földön, a pocakom pedig egyre csak dagad.
Nem vagyok jós, hogy megmondjam milyen szülő leszek, de abban biztos vagyok, hogy jól akarom csinálni.

Azt mondják a nagyokosok, hogy aki erre a világra és ebben az országban gyereket szül, annak komoly baj van a józan ítélőképességével. De akkor egyet áruljátok el nekem: hogyan lehetséges az, hogy az ismerőseim legnagyobb része ebben a szűk egy évben vált, vagy válik szülővé? Mindenkinek elment az esze? Kollektív agysorvadásban szenved a korosztályom? Ugyanmár. Az élet mindig utat talál magának, kár ebbe belekötni.

(tovább…)

Anyanapló: azoknak, akiknél a feje tetejére állt a világ. Kezdőknek, tanácstalanoknak, haladóknak, bizonytalanoknak, profiknak és amatőröknek, önbizalmatlanoknak. Azoknak, akik egyedül úsznak szemben az árral és azoknak is, akiket a családi kör már-már agyontámogat.

Én az elsőt várom, csak egy zöldfülű kismama vagyok, akit valaki anyukájának választott. Nem ígérek semmit, nem osztok tanácsot, gyakran bántóan őszinte vagyok, máskor pedig maszkot húzok, néha elgyengülök és összeesnék, kudarcot vallanék, vészharangot kongatnék. Írok, mert elmondani úgysem tudom. Betűkből térképet rajzolok, hogy el ne tévedjek ebben az érzelmi útvesztőben. Anyává érni a legnemesebb feladat, az élet nem állíthat senkit ennél megtisztelőbb és csodálatosabb kihívás elé, de kijárni ezt az iskolát talán sosem lehet. Az első megmérettetésen egy-egy fogatlan vigyor a jutalmunk és bizony krokodilkönny jár a gyér teljesítményért… aztán anyából nagyanyák leszünk és így megy ez életünk végéig. Gondoskodunk, erőt, biztonságot, boldogságot, szeretetet és életet adunk. Ilyen ez az anya-szakma. Nem jár érte diploma, nem oktatják sehol, viszont az élet állandóan vizsgáztat. Nincs szabi, felmondás, vagy év végi prémium. Meló van, kemény meló, de az első mosoly, az ölelés, a puszi és pár kedves szó még a legpuccosabb előléptetésnél, vagy luxusnyaralásnál is többet ér nekünk. Ilyenek vagyunk, ilyenek leszünk. Anyák, nagy- és dédanyák. Este összetereljük a csillagokat, reggel pedig mézet keverünk a napsütéshez és reméljük, hogy mindezt jól csináljuk.