Beutaló

Amitől tartottam, a lassuló fejlődés és a meszesedő helyzet együttesen egy szorosabb kórházi megfigyelést követelt. A dokik szerint az állapotunk nem aggasztó, de jobb, ha szem előtt vagyok pocakostól-mindenestől, mintha későn vennének észre bármit is.
Tudni kell rólam, hogy eddig még nem volt alkalmam a kórházi életet közelebbről is megtapasztalni, tehát a gatyám kellőképpen tele volt, amikor betegfelvételre került a sor. Nem vagyok anyagilag annyira eleresztve, hogy magánkórházak, vagy VIP szobák extráit élvezzem, szóval maradt a közkórház és a 421-es kórterem, meg a remény, hogy nem lesz semmilyen galiba.

1. nap – 21:42

A fejem ólomnehéz. A reggel 7-es érkezés fényét egy gyakornok nővér emelte, aki vérvétel gyanánt lendületesen átszúrta a vénámat, majd kudarcát elkönyvelve átadta a terepet egy rutinosabb vállalkozónak. 4 csővel megcsapolva később még elnézést kértem a tű-parám miatt, mire kiderült, hogy a kis ápoló tanonc hozzám hasonló érzelmeket táplál a vérvétel iránt. A következtetéseket egyénileg mindenki vonja le nyugodtan…

Megmutatták a lakosztályomat, én pedig elméláztam azon, hogy mégiscsak hasznos lett volna egy-egy korábbi tapasztalat a bentlakásos egészségügyi szolgáltatásokat illetően. Fogalmam sem volt arról, hogy mit fogok kezdeni magammal az elkövetkezendő néhány napban. A 2 ágyas szobát egyedül bitoroltam, ami egyfelől garantáltan nyugis, másfelől viszont rém unalmas tud lenni. Amíg így magamba fordulva néztem kifele a fejemből, anyám a kórházi táskát pakolta kifele és hasznos tanácsokat osztogatott.

9-kor berobbant egy „kedves nővér” és egyéni stílusban közölte merre találom az ultrahangos vizsgálót, amit még egy rezidens kisdoktor is tetézett, aki kis híján alsó madárfogással próbálta belőlem kitépni a gyereket, majd elégedetten megállapította, hogy a kölök farfekvéses. (Köszi, ezt már az ultrahang is kiderítette.)

Értem én, hogy a gyakornoknak gyakorolnia kell, de hadd ne én legyek a kísérleti egér. Amikor a vénámat reggel lazán kettészúró nővérke a későbbi NST vizsgálaton 10 perc után sem találta a szívhangot, és eközben már nyakig beterített az ultrahang zselével, akkor komolyan elgondolkoztam, hogy mi a rosseb lesz, ha műtétre kerül a sor, amire elég jó eséllyel indulok egy faros babával és egy funkcióját vesztő placentával. Azt hiszem a műtő előkészítőjében lesz meghúzva az „eddig és nem tovább” kísérleti nyuszi szerepe. Irtózom a tűtől és az ilyen-olyan szurkálósditól, szóval, ha a gerincérzéstelenítést és a katétert is egy zöldfülűvel akarják elintézni, akkor kivetkőzök magamból és a végén én fogok megműteni valakit. Sajnálom, de a 9. hónap közepén az én türelmem is véges. Ennyit mára, 10 óra felé már az agyam is szivacsos. Folyt. köv.

2. nap – 21:10

Hajnali 5:40-kor a takarítónő berobbant az ajtón, kommentár nélkül felb*szta a villanyt és nekiállt felmosni… pont akkor, amikor a sokadig mosdólátogatásom után végre ismét sikerült volna elaludnom. Mit gondoltok, mennyire élveztem? Igen, pont annyira. Amikor távozott, a rend kedvéért még az ajtót is sikerült nyitva hagynia.

7:20-kor ismét meglepődtem, ugyanis öt fehérköpenyes állt felettem és épp arról ment a csevej, hogy a mi családunkban nem ritka a kis születési súly, továbbá az alkatom alapján valószínűleg én maradnék alul a 197 cm-s, 110 kg-s ügyeletes orvossal szemben, ha közelharcra kerülne a sor. Erre mit kellett volna reagálnom?

Tíz perccel később visszatért a hajnali látogatóm, hogy még a szemetet is elvigye, majd 8-kor felszolgálták a reggelit. Nem volt svédasztalos. Félreértés ne essék, állami intézményről van szó, nincsenek nagy elvárásaim, csupán csak először van szerencsém közvetlenül élvezni az egészségügy vendégszeretetét. A mostoha körülmények ellenére a dolgozókra egy rossz szavam sem lehet, tényleg igyekeznek mindent megtenni értünk, a nővérek végtelenül kedvesek és lelkiismeretesen végzik a munkájukat. Csak azt tudnám, miért szokás ilyen lehetetlen időpontban takarítani?

Kaptam ma egy szobatársat is, szerencsénkre az érdeklődési körünk is megegyezik, bár gyanítom, nem fogjuk sokáig élvezni egymás társaságát, ugyanis a hétvégére állítólag kimenőt kapok, őt pedig szerintem hazaengedik hétfőn. Kisebb rosszulléttel nem hiszem, hogy állandó vendég lesz a 421-esben. Minden esetre a közös téma jótékonyan hat mindkettőnkre.
A mai itt-tartózkodásom lényege egy mindössze 20 perces NST vizsgálatról szólt, ezen kívül csak a vizit alkalmával érdeklődtek a hogylétemről. Ha ezt jelenti a szoros megfigyelés, akkor tényleg feleslegesen vagyok itt. Legalább jól vagyunk, de otthon még jobb lenne. Holnap péntek, és ha ér valamit a doki szava, akkor holnap már a saját ágyamban terpeszkedhetek. Hétfőn pedig eldöntik, meddig maradunk egy testben a kisasszonnyal…

 3. nap – 15:40

Ez a nap is korán kezdődött, a nővér 5:30-kor ébresztette a szobatársamat, hogy vért vegyen tőle, 10 perccel később pedig a takarítónő szokásos hajnali akciója vette kezdetét. Az ajtót persze most sem kívánta funkciója szerint használni… Visszaaludni egyikünk sem tudott, ráadásul az ágyak annyira zajosak, hogy egy-egy apróbb mozdulat, vagy jobbról balra fordulás még a szomszéd szobából is tisztán hallható.
Közben kivégeztem 3 könyvet, ebből egy hanyagolhatóan unalmas volt, egy rendkívül hasznos, egy pedig iszonyúan jó írásnak bizonyult. Most viszont bajban vagyok, mert fogalmam sincs, mi legyen a következő.

Ma egészen délutánig mellőztek minket az orvosok, ugyanis délelőtt egymás után tolták ki a szülőszobáról az újdonsült anyukákat, és még két további babát is világra fognak segíteni, ezzel együtt pedig az osztály létszáma ma 7 újszülöttel gyarapszik. Irigylem őket, hogy már túl vannak az első nehézségen… bár állítólag erről a szüléshullámról a hidegfront tehet.

Vasárnap estig eltávon leszek, jelenleg pedig épp a kíséretemet várom, mert egyedül nem engednek haza.