Ennyi telt el az utols\u00f3 bejegyz\u00e9sem \u00f3ta.
Tudj\u00e1tok, hogy mit csin\u00e1ltam eddig? T\u00fal\u00e9ltem. Egyr\u00e9szt t\u00fal\u00e9ltem az elm\u00falt h\u00e1rom \u00e9vet, m\u00e1sr\u00e9szt eln\u00e9multam. Nem \u00edrhattam igazat, ez\u00e9rt ink\u00e1bb nem \u00edrtam semmit.
H\u00e1rom \u00e9vvel ezel\u0151tt meg\u00e9rtettem, hogy az akkori jelenemr\u0151l nem \u00edrhatok k\u00f6vetkezm\u00e9nyek n\u00e9lk\u00fcl, nem lehetek h\u00fasbav\u00e1g\u00f3an \u0151szinte, nem mondhatom el, hogy mennyire f\u00e1j. Mennyire fel\u0151r\u00f6l \u00e9s kimer\u00edt abban a t\u00edpus\u00fa \u201ecsal\u00e1dban\u201d l\u00e9tezni, amelyikben te vagy a n\u0151, az anya, a keny\u00e9rkeres\u0151, a megold\u00f3ember, a h\u00e1zvezet\u0151n\u0151, a szak\u00e1cs, a j\u00e1tsz\u00f3t\u00e1rs, a pszichol\u00f3gus \u00e9s m\u00e9g tudja a franc, hogy micsoda. Egyszem\u00e9lyes ell\u00e1t\u00f3- \u00e9s sz\u00f3rakoztat\u00f3 k\u00f6zpont. Csin\u00e1ltam, am\u00edg hittem benne, hogy egyszer majd megt\u00e9r\u00fcl minden. De nem volt benne k\u00f6sz\u00f6net, nem volt \u00e9rt\u00e9kelve az er\u0151fesz\u00edt\u00e9s, csak elv\u00e1r\u00e1sok voltak, meg \u00fagy egy\u00e9bk\u00e9nt le se volt sz@rva, hogy nekem meddig terjednek a hat\u00e1raim. Term\u00e9szetes volt, hogy \u00e9n adok mindenkinek magamb\u00f3l kisebb-nagyobb szeleteket, majd megoldok mindent \u00e9s bet\u00f6lt\u00f6m az \u00f6sszes szerepet otthon, egyed\u00fcl. Mert igaz\u00e1b\u00f3l nagyon egyed\u00fcl voltam hagyva a lekv\u00e1rban.
Azt\u00e1n alapos megvisel\u0151d\u00e9sem kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9n egy reggel arra \u00e9bredtem, hogy l\u00e1thatatlan vagyok. \u00a0Mint Gregor Samsa, csak \u00e9n nem f\u00e9regg\u00e9 v\u00e1ltoztam, hanem elkezdtem szublim\u00e1lni. Nem funkcion\u00e1lisan sz\u0171ntem meg, hanem legbel\u00fcl lettem l\u00e1thatatlan. Egyszer\u0171en elfogytam lelkileg.
Az ilyesmi el\u00e9gg\u00e9 hat\u00e9konyan k\u00e9pes pof\u00e1nverni \u00e9s kij\u00f3zan\u00edtani az embert, hogy elgondolkozzon azon, hogyan akarja folytatni, merre tart, ki tart vele \u00e9s kinek j\u00f3 az?<\/p>\r\n
Akik k\u00f6zelr\u0151l ismert\u00e9k az akkori helyzetemet, nem \u00e9rtett\u00e9k, mi\u00e9rt nem sz\u00e1llok ki bel\u0151le \u00e9s mikor l\u00e1tom be v\u00e9gre, hogy az eg\u00e9sz \u00e9letem r\u00e1 fog menni erre, ha nem l\u00e9pek. Azoknak most azt \u00fczenem 3 \u00e9v t\u00e1vlat\u00e1b\u00f3l, hogy az\u00e9rt, mert az ember nehezen adja fel azt, amiben hisz. Azt\u00e1n amikor m\u00e1r el\u00e9gg\u00e9 f\u00e1j ahhoz, hogy elgondolkozzon rajta, akkor jobb esetben l\u00e9p, rosszabb esetben pedig a homokba dugja a fej\u00e9t \u00e9s csendben belehal.
\u00c9n er\u0151t vettem magamon, elfogadtam, hogy elj\u00f6tt a pillanat, amikor meg kell hozni a d\u00f6nt\u00e9st, v\u00e1llalni kell a felel\u0151ss\u00e9get \u00e9s a k\u00f6vetkezm\u00e9nyeket. Felesleges r\u00e9szletezni \u00e9s a sztori szempontj\u00e1b\u00f3l sem l\u00e9nyeges, hogy mik voltak azok a sarokpontok a gyermekem apj\u00e1val val\u00f3 kapcsolatomban, amik ebbe az ir\u00e1nyba tereltek minket, legyen el\u00e9g annyi, hogy hossz\u00fa volt az \u00fat a h\u00e1bor\u00faig, ahov\u00e1 k\u00f6z\u00f6sen jutottunk.
Az elm\u00falt h\u00e1rom \u00e9vb\u0151l egy azzal telt, hogy pr\u00f3b\u00e1ltam \u00f6sszeragasztani az \u00f6nbecs\u00fcl\u00e9sem darabk\u00e1it, \u00fajraterveztem \u00e9s \u00edzlelgettem a d\u00f6nt\u00e9st, amit legbel\u00fcl m\u00e1r meghoztam, tov\u00e1bbi kett\u0151 pedig a megval\u00f3s\u00edt\u00e1ssal \u00e9s a stabilit\u00e1s v\u00e9rtizzad\u00f3s megteremt\u00e9s\u00e9vel. Tanultam, p\u00e1ly\u00e1t \u00e9s munkahelyet v\u00e1ltottam, h\u00e1romszor is k\u00f6lt\u00f6ztem, \u00e9s emellett legjobb tud\u00e1som szerint nevelem a l\u00e1nyomat, aki megtan\u00edtott arra, hogy minden hegyet meg lehet m\u00e1szni, csak akarat \u00e9s kitart\u00e1s k\u00e9rd\u00e9se. \u0150szint\u00e9n sz\u00f3lva nem n\u00e9ztem volna ki magamb\u00f3l, hogy saj\u00e1t er\u0151b\u0151l id\u00e1ig jutok.
Megb\u00e1ntam-e valaha, hogy kisz\u00e1lltam a l\u00e1tszat csal\u00e1db\u00f3l? Soha! M\u00e9g akkor sem, amikor a kimer\u00fclts\u00e9gt\u0151l \u00e9s a m\u00e9g r\u00e1m v\u00e1r\u00f3 feladatokt\u00f3l a WC-n s\u00edrva k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtem a Gondvisel\u00e9snek n\u00e9mi tartal\u00e9k energi\u00e1\u00e9rt, amivel kih\u00fazom a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9ig. Voltak \u00e9s most is vannak kem\u00e9ny k\u00f6r\u00f6k, de eddig lefutottam mindet. Amikor a saj\u00e1t b\u0151r\u00f6det viszed a v\u00e1s\u00e1rra, megtanulod, hogy nincs v\u00e9d\u0151h\u00e1l\u00f3, musz\u00e1j alkalmazkodnod az aktu\u00e1lis helyzethez \u00e9s adott pillanatban, adott felt\u00e9telekkel, a jelenben \u00e9lve kell megtenni mindent, amit csak lehet. Mindek\u00f6zben kurv@neh\u00e9z nem meg\u0151r\u00fclni, de igaz\u00e1b\u00f3l id\u0151 sincs ilyesmire. Haladni kell l\u00e9p\u00e9sr\u0151l l\u00e9p\u00e9sre, \u00e9s nagyon kell tudni, hogy merre van arccal el\u0151re. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elm\u00falt h\u00e1rom \u00e9vben annyit tanultam az \u00e9lett\u0151l, mint m\u00e1s egy \u00e9vtized alatt \u00e9s hozz\u00e1 kell tennem azt is, hogy meg\u00e9rte.<\/p>\r\n
N\u00e9h\u00e1nyan nem \u00e9rtik, mi\u00e9rt vagyok szikla, mi\u00e9rt engedem el ak\u00e1r egyik napr\u00f3l a m\u00e1sikra az ismerets\u00e9geket, vagy a kor\u00e1bbi bar\u00e1ts\u00e1gokat. El\u00e1rulom. Az\u00e9rt, mert rohadtul megtanultam elengedni, ahogy azt is megtanultam, hogy csak olyan embereknek szabad id\u0151t, figyelmet \u00e9s bizalmat szavazni, akik k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6sen annyit adnak, amennyit t\u0151lem is elv\u00e1rnak. A kifog\u00e1s, az \u00f6nz\u00e9s \u00e9s a m\u00e1sikra mutogat\u00e1s nem f\u00e9r bele. Az emberek nem b\u00edrj\u00e1k, ha felel\u0151ss\u00e9gre vonj\u00e1k \u0151ket, \u00e9s \u00e1ltal\u00e1ban m\u00e1r egyb\u0151l itt\u00a0a sz\u00e1monk\u00e9r\u00e9sn\u00e9l ker\u00fcl k\u00e9pbe az elenged\u00e9s is. A legt\u00f6bben valamif\u00e9le hallgat\u00f3lagos egyezs\u00e9gnek k\u00e9pzelik azt, hogy a hib\u00e1kr\u00f3l nem besz\u00e9l\u00fcnk, mert az kellemetlen. \u00c9n ezzel nem tudok azonosulni, \u00e9s ami ezt a mentalit\u00e1st illeti, az ut\u00f3bbi b\u0151 f\u00e9l \u00e9vben el\u00e9gg\u00e9 megcsappant a v\u00e9lt, vagy val\u00f3s bar\u00e1ts\u00e1gaim sz\u00e1ma. Sr\u00e1cok, \u00e9n nem haragszom, csak m\u00e1shogy vagyok bek\u00f6tve \u00e9s ehhez viszont ragaszkodom.<\/p>\r\n
Sz\u00f3val ez a kaktusz-l\u00e9t megtan\u00edtott az egyed\u00fcll\u00e9tre. Az \u00f6nvizsg\u00e1latra, amire \u00e1lland\u00f3an sz\u00fcks\u00e9g van, az \u0151szintes\u00e9gre, ami baromi sok felesleges k\u00f6rt\u0151l megk\u00edm\u00e9l \u00e9s az \u00f6nbecs\u00fcl\u00e9sre is, ami megakad\u00e1lyozza, hogy a j\u00f6v\u0151re vonatkoz\u00f3an v\u00e1llalhatatlanul sz@r d\u00f6nt\u00e9seket hozzak. Tiszt\u00e1ban vagyok azzal is, hogy mekkora falakat h\u00faztam fel magam k\u00f6r\u00e9, de most m\u00e9g biztons\u00e1gban \u00e9rzem magam k\u00f6z\u00f6tt\u00fck \u00e9s ez fontos. Majd ha elj\u00f6n az ideje, akkor el\u0151m\u00e1szom az elef\u00e1ntcsonttoronyb\u00f3l.\u00a0 K\u00e9rlek titeket, ezt tarts\u00e1tok tiszteletben \u00e9s akkor tal\u00e1n m\u00e9g \u00edrni is fogok... ;)<\/p>","type":"rich"}