<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>anyanapló</provider_name><provider_url>https://anyanaplo.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Andrea Nyikolajevna</author_name><author_url>https://anyanaplo.cafeblog.hu/author/andrea_nyikolajevna/</author_url><title>Újratervezés!</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Aki viszont nem teljes menetfelszereléssel és berendezett gyerekszobával várja a pozitív tesztet, annak alaposan fejre fog állni az élete. Minden elismerésem a rutinos, nyugodt és tapasztalt anyukáké, de tény, hogy az első gyerekes versenyzőknél nagyobb arányban fordul elő a parafaktor. Az elején persze ez inkább csak filozofálgatás a világról: bármilyen mélyen rettegünk az élet nagy mumusaitól, ebben az időszakban még a legsötétebb szoba ablakán is besüt a nap. Bevallom, egy ideje én is a négy fal között gubbasztottam, utáltam mindent és mindenkit, bárhogyan kapálóztam, semmi sem akart sikerülni. Aztán közelről szembesültem az anyaság fogalmával és a dolgok elkezdtek csak úgy maguktól működni. Tudtam merre van az előre és mit kell tennem az elkövetkezendő szűk kilenc hónapban. Persze, ne higgye senki, hogy zökkenőmentes volt a kismama üzemmódba való átállás, hazudnék, ha azt írnám, hogy az anyai képességeimet illetően sosem voltak és nem is maradtak bennem kétségek. Aki azt hiszi magáról, hogy felkészült, az kamuzik!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;!--more--&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Ahogy teltek a hetek, egyre inkább éreztem a változást, ez pedig már önmagában elég volt ahhoz, hogy újraprogramozzam magamat. Jöttek az émelygős-szédülős, étvágytalan, örökké fáradt napok, a kötelező vizsgálatok és a gyereknevelés kérdéseinek legmélyebb bugyrai.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Van ennek a tervszövögetésnek egy erősen apai oldala is, emellett pedig nem szabad és nem is lehet elsétálni. A férfiak a szülővé válás gondolatát elsőre máshogy értelmezik, mint mi. Ők inkább a családfő fejével kezdenek el falakat törni és aggódni, hogy a biztonság megteremtése ezentúl új távlatokat nyit a számukra. Lényegében: para van, mert magasabbra kerül a léc. Amíg mi bárányfelhőkön heverészünk, addig ők racionálisan a földön maradnak és agyalnak. Hülye hasonlattal élve kicsit olyan ez, mint a sárkányeregetés: miközben mi szárnyalni igyekszünk, ők próbálnak minket a megfelelő irányban tartani és közben kiszámolják, hogy honnan fúj a szél. (Egy-egy nagyobb fuvallatnál ez néha kétségtelenül bosszantó.) Az emocionális része pedig jellemzően akkor kólintja fejbe őket, amikor az első ultrahang vizsgálaton figyelmesen isszák a szonográfus minden szavát és közben azt fürkészik, hogyan csápol, ficereg az a születendő kis ember, aki belőlük fogant. Akkor elszakad a cérna és úgy bámulnak a monitorra, mint kisfiúként életük első karácsonyfájára. Aztán idővel kispapákká változnak, folyton mosdóba járnak, állandóan fáradtak és örökké éhesek lesznek!&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Nagyjából a második trimeszterre elkészült a saját haditervünk. A várandósság váratlanságából fakadóan sürgetővé vált egy apróbb, de régóta tologatott lakásfelújítás, majd albérlővadászat és egy nagyobb otthon keresése a jól időzített költözéssel megfűszerezve. [Halkan, zárójelben elárulom: gyerekkel a pocakban nem létezik olyan, hogy jól időzített költözés! Ha ilyenre vállalkozik az ember lánya, akkor jó, ha előre felköti a gatyát és felkészíti a környezetét is, mert párszor garantáltan ki fog borulni. Persze, túl lehet élni ezt is, de komolyan csak erős idegzetűeknek ajánlott!] &lt;br /&gt; A barkácsáruházak és a lakástextil boltok mellett persze az orvosokat is szorgalmasan látogattuk. Aztán a következő ultrahangnál nem bírtunk a kíváncsiságunkkal, vajon kissrác, vagy kiscsaj érkezik?? Lehullt a lepel: a gömbölyödő has egy folyton izgő-mozgó, borsószem királykisasszonyt rejt, így aztán ennek megfelelően tovább gondoltuk a részleteket is. Félreértés ne essék, kizárt, hogy hercegnőnek neveljem a lányomat, de egészen máshogy képzeltem el egy fiú és egy lány babaszobát… ezen felül a 18. hét után már ciki volt Kölöknek hívni, így legalább a névadás is könnyebbé vált.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Így a 8. hónap elején szinte a finishben vagyunk, de még mindig van mit tenni. Gyerekszoba dekor gyanánt naiv módon nekiálltam egy komplett freskónak, egyedül azzal nem számoltam, hogy lényegében mindez több órás ácsorgást és a rajzórákról jól ismert 4-es ecsettel való precíziós pingálást jelenti...&lt;br /&gt; Na de néhány hét alatt majdcsak elkészül!&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>