Le is írnám, meg nem is

1.0anyanaplóhttps://anyanaplo.cafeblog.huAndrea Nyikolajevnahttps://anyanaplo.cafeblog.hu/author/andrea_nyikolajevna/Le is írnám, meg nem isA rossz érzésekkel általában úgy vagyunk, hogy jobb, ha nem is beszélünk róluk. Pláne, ha az ember lánya éppen gyereket vár, akkor még inkább szeretné a sötét rémtörténeteket elkerülni. Én sem vagyok kivétel, viszont azt sem hagyhatom, hogy mindenféle terhes-mumus bennem tanyázzon, mert félek beszélni róluk, vagy elkergetni őket.  Mindannyiunk rémálma, hogy a 9 hónap alatt szívünk csücskével valami baj történik, netán rejtett betegségek miatt megrottyan az egészségünk, de nagy fejtörést okozhat az is, ha csak egyszerűen a rég elfeledett rossz gének törnek felszínre az új generációban. A szűrővizsgálatoknak se vége, se hossza: szurkálnak, nyomkodnak, bökdösnek, megcsapolnak, gépekre kötnek és még ez sem garancia semmire. Élhetsz makulátlanul tudatos és egészséges életet, akkor sem tudhatod, milyen veszély bukkanhat elő egy problémamentesen induló terhesség során. Tényleg nem kívánom magamra ölteni a károgó vészmadár jelmezét, de bele lehet futni akármibe. Nem fogom rémtörténetekkel gyarapítani a világhálót! Ellenkezőleg. Inkább arra próbálok választ találni, hogy mit érdemes kezdeni magunkkal, ha nem várt fordulatot vesznek az események. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy a pocakosodást érintő saját tapasztalataim egyike sem illik bele a „hétköznapi várandósság” profiljába. Voltam már elbocsátva, kiröhögve, hülyének nézve, mellőzve és letörve, mint a bili füle, de ez nem ok arra, hogy egy másodpercig is elhiggyem: én erre alkalmatlan vagyok. Most éppen arra próbálom lelkileg (és fizikailag) felkészíteni magunkat, hogy a felsorolt nehézségek ellenére, ha idő előtt is, de valahogy mégis felkészülve várjuk a nagy napot. Nem ködösítem tovább a sztorit. Az van, hogy a kelleténél korábban indult öregedésnek az a drága szerv, amit a tudomány placentának nevez. Ez bizony arra engedte következtetni az okosokat, hogy sűrű ellenőrzések mellett elképzelhető, a szemünk fénye valamivel korábban látja meg a napvilágot. Ez a helyzet. Na, de mégis mi okozhatja a méhlepény korai meszesedését? A válaszom az, hogy nem vagyok orvos, de a google mindenkinek a jó barátja. Többnyire először a dohányzást dobja ki a kereső, de lehet még szemezgetni az alkohol, a genetika és a stressz kulcsszavak között is. Esetemben maximum a két utóbbi tényező merülhetett fel, aki pedig várandóssága alatt bagózik, vagy szeszt iszik, az most érezze úgy, hogy nyomdafestéket nem tűrő módon küldtem el a… tudjukhova. „Nem kell betojni! Ne aggódj! Ne idegeskedj! Minden rendben lesz! Ne stresszelj! Ne félj! Nyugodj meg!” Ezek a kedvenceim…értem én a jóakarást, de kb. ezekkel a mondatokkal lehet kikergetni a világból. Mondd azt egy dühöngő őrültnek, hogy nyugodjon meg és várd meg mi lesz! Megnyugszik? NEM! De tényleg igazuk van, nem tehetek mást, mint veszek egy nagy levegőt, lassan kifújom és hátradőlök. Elfogadom a helyzetet, hogy a kisasszony érkezésére korábban lehet számítani és megteszek mindent annak érdekében, hogy a fogadóbizottság felkészülten várja a pillanatot. Emellett pedig sűrűn látogatom az orvost és tömöm magam vitaminnal, ahogy az általa elő vagyon írva. Azt hiszed, hogy most megnyugtattam magamat? Hát nem. De próbálkozom! Komolyan, ha valaki szorult helyzetbe kerül a bűvös 9-es során, és mindeközben fegyelmezetten állja a sarat, nyugton tud maradni minden gondolatában, cselekedetében egyaránt, az előtt megemelem a kalapomat! Emberek! Higgyétek el, mi egész idő alatt máson sem dolgozunk, csak a saját és a születendő porontyunk nyugalmán! Ezt nem mindig könnyítik meg a körülmények, de ennek ellenére nagyon igyekszünk. Néha kiborul a bili, vagy - ahogy írtam-, letörik a füle, de akkor is felállunk, kihúzzuk magunkat és várjuk a holnapot. Mert a holnap mindig jobb lesz!rich