anyanapló

Ennyi telt el az utolsó bejegyzésem óta.Tudjátok, hogy mit csináltam eddig? Túléltem. Egyrészt túléltem az elmúlt három évet, másrészt elnémultam. Nem írhattam igazat, ezért inkább nem írtam semmit.... Tovább »

2 itthon töltött évvel a hátam mögött most úgy pislogok a lányom bölcsődei jelentkezési lapjára, mintha minimum az NSA nemzetbiztonsági átvilágító eljárásának egyik szakaszára készülnék. Nem vicc, a bölcsődében nincs kecmec!... Tovább »

Az idejét sem tudom, mikor volt utoljára időm arra, hogy kezembe vegyem a klaviatúrát és kifésüljem a gondolataimat. Elöljáróban: az egykori pöttöm újszülött mára igazi fékezhetetlen hurrikánná változott.... Tovább »

Ma délelőtt volt egy szusszanatnyi időm, amikor beleakadt a kezem egy noteszbe és kényszeresen írni kezdtem: „tévedtem”. Igazából ez a harmadik ilyen nekirugaszkodásom, amit hasonlóan negatív felütéssel indítok, de valamiért egyik gondolatmenetnek sem jutottam a végére. Néha becsúszik egy-egy malőr az anyalétbe, így elég nagyképű lenne olyat állítani, hogy nem szoktam tévedni. De mégis hol… Tovább »

Hogyan történt? Valahol a műtőasztal és a kórházi ágy közötti úton leszakadt az énem egy darabkája és az édesanyák legelső, ólomnehéz könnycseppjébe sűrítve távozott belőlem. Forró volt, égette az arcomat, ahogy végiggördült, aztán nyomtalanul eltűnt. Elköszöntünk egymástól, búcsúzóul pedig itt hagyott nekem egy gyönyörűséges kislányt.... Tovább »